FESZTIVÁLNAPLÓ 2.
Az idegenség témája juttatja eszembe, hogy mennyire nehéz elkezdeni egy fesztivált. Megérkezni, ismerős arcokat keresni előadások előtt, majd este a büfében, felvenni a fesztivál ritmusát, elhelyezni a saját kis térképeden új helyeket, addig ismeretlen embereket — ezek történnek az első és második napon. Erre sok energiád megy rá, kellemetlenül is érzed magad saját bolyongásaidtól, attól is, hogy még nem tudod, hol van konnektor a büfében, ahol a laptopod töltheted és furcsán nézegetsz a fotelokon ülők mögé, hogy vajon nincs-e konnektoruk. Aztán egy kis szerencsével a fesztivál talán mégis befogad, és kezded azt gondolni, hogy találsz magadnak konnektor, és helyet is ebben a struktúrában.