Fesztiválnapló

FESZTIVÁLNAPLÓ 11.

Az utolsó naplót írom, ami azt jelenti, már nem rohanok reggel a beszélgetésekre, délután előadásra, este pedig újabb előadásra. Egészen furcsa érzés más helyről végiggondolni a fesztivál utolsó napját. De nézzük, hogy is zajlott a vasárnap.  
FESZTIVÁLNAPLÓ 10.
 
Liviu Ciuleiről, az utolsó színházi polihisztorról, aki díszletfestőként debütált egy bábelőadásban, majd a román színház megújítója, színész, rendező, színházigazgató lett, halálakor a nagyközönség és a művészi „családja” is megfeledkezett − meséli Florica Ichim, a Ciulei-könyv összeállítója. Liviu Ciulei itthon és a nagyvilágban címet kapta a háromkötetes összeállítás, melyben Ciulei külföldi recepciójáról kapunk átfogó és részletes képet. A Florica Ichim és Anca Mocanu gondozásában megjelent munka kritikák, színlapok, plakátok, cikkek, a rendező kéziratai, illetve esszék gyűjteménye is egyben.  
FESZTIVÁLNAPLÓ 9. 

Pénteken látunk először Bertolt Brecht művéből készült előadást az idei fesztiválon. A bukaresti Bulandra Színház hozza el nekünk A szecsuáni jóemberét Andrei Şerban rendezésében. Az előadás szövegét a rendező Daniela Dima közreműködésével adaptálja, tökéletesen maira fordítja.
FESZTIVÁLNAPLÓ 8. 

Ki innen − ezt a címet adta Visky András új kötetének, melyben hét, a szerző által színházi kísérletnek nevezett darabot olvashatunk. A címadás kapcsán jönnek szóba a szerző más darabjai is, például a Megöltem az anyámat és a Pornó, melyek olyan elvárásokat ébreszthetnek az olvasóban vagy nézőben, melyeket aztán rendre megdöntenek a szövegek.
FESZTIVÁLNAPLÓ 7.

A város hosszúhétvége-üzemmódba kapcsolt, mi pedig átléptük a fesztivál félidejét. Szerdán újra filmezni lehetett, Aki Kaurismäki Le Havre című filmjét vetítették. A film egy cipőpucoló és egy menekült fiú történetét meséli el, humorral. A nap eseményeihez tartozik, hogy újabb koccintásra volt okunk, ugyanis ezen a napon zajlott a Vlad Mugur-díj átadása. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ezt a díjat egy számára fontos alkotónak ítéli oda, idén Helmut Stürmer díszlettervező csatlakozott a Silviu PurcăreteAndrei Şerban rendezőkből és Vasile Şirli zeneszerzőből álló díjazottak sorába. 
FESZTIVÁLNAPLÓ 6.

Kedden a szokottnál is korábban kezdődik a színházi program. Péksüteménnyel doppingolok a nap további programjaira, majd megpróbálok a hidegből bejutni az épületbe kezdés előtt másfél órával. Az oldalsó bejáratokat végigpróbálom, majd végül a művészbejárón keresztül vergődöm át magam a színház csillogó karácsonyfákkal díszített előcsarnokába.
FESZTIVÁLNAPLÓ 5.

Színházi könyveket nem lehet csinálni, de kell — ezzel indítja George Banu a hétfői dupla könyvbemutatót. A Román Kulturális IntézetKiadójának Tompa Gábor életművéből összeállított albumát és Mircea Morariu George Banu színházkritikusról készült könyvét mutatják be, ezek körül zajlik a beszélgetés. A könyvek szerkesztői elmondják milyen tapasztalat egy rendező és egy kritikus életművéről írni könyvet — utóbbi azért izgalmas, mert egészen ritka dolog. Idézek néhány gondolatot az elhangzottakból: 
FESZTIVÁLNAPLÓ 4.

George Banu a szerzője annak a négynyelvű fesztiválkötetnek, melynek címe A színház és az idegen párbeszéde. Erről a kötetről, illetve a témához kapcsolódó tapasztalatairól mesél a szerző a fesztivál témájával azonos beszélgetésen. Az idegen és az idegenek, a kettő lényegesen más — állítja Banu. Míg az idegenhez, az individuális utazókhoz a színházi emlékezetben a várakozás, az asszimiláció lehetőségei kötődnek, az idegeneket, a kollektív migrációt a félelem keltette elutasítás fogadja, ezt foglalja össze Banu a kötetet záró metaforában is: „Az idegen Ulisszesz, az idegenek a trójai faló.” 
FESZTIVÁLNAPLÓ 3.

Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjében, ahogy az előadásában is láttuk, a szereplők az otthonukban, az otthon hiányában, vagy éppen a családjukban válnak idegenné. Az előadást követő napon a filmes változatot is megnézhettük, de mivel itt nagyon ügyeskedni kell az időmmel, kimaradok a vetítésről, amit még akkor is bánok, ha már kétszer sikerült látnom a filmet, mert harmadjára is szívesen megnéztem volna.
FESZTIVÁLNAPLÓ 2.

Az idegenség témája juttatja eszembe, hogy mennyire nehéz elkezdeni egy fesztivált. Megérkezni, ismerős arcokat keresni előadások előtt, majd este a büfében, felvenni a fesztivál ritmusát, elhelyezni a saját kis térképeden új helyeket, addig ismeretlen embereket — ezek történnek az első és második napon. Erre sok energiád megy rá, kellemetlenül is érzed magad saját bolyongásaidtól, attól is, hogy még nem tudod, hol van konnektor a büfében, ahol a laptopod töltheted és furcsán nézegetsz a fotelokon ülők mögé, hogy vajon nincs-e konnektoruk. Aztán egy kis szerencsével a fesztivál talán mégis befogad, és kezded azt gondolni, hogy találsz magadnak konnektor, és helyet is ebben a struktúrában.
FESZTIVÁLNAPLÓ 1.

11 éjszaka − mondja a hotel portása, amikor átveszem a szobám kulcsát. 11 nappalunkat-éjjelünket tölti be az idei fesztivál. 22 előadás, melyekben az idegenség témáját járják körül. A hideg, ködös időn átverekedem magam a színház stúdiójáig, hogy megnézzem az első előadást. 
This Beach − olvasom a címét a programban, és arra gondolok, hogy biztosan meleg lesz.

Kövess minket

              

Fesztiválnaptár

November - December 2016

Napi videó

Interferenciák 2016 - tizenegyedik nap
Szervező
Főtámogató
 
Főszponzor
Támogatók
 
© INTERFERENCES International Theater Festival 2014 is courtesy of Hungarian Theater Cluj - Copyright 2014