Hetedik nap

A város hosszúhétvége-üzemmódba kapcsolt, mi pedig átléptük a fesztivál félidejét. Szerdán újra filmezni lehetett, Aki Kaurismäki Le Havre című filmjét vetítették. A film egy cipőpucoló és egy menekült fiú történetét meséli el, humorral. A nap eseményeihez tartozik, hogy újabb koccintásra volt okunk, ugyanis ezen a napon zajlott a Vlad Mugur-díj átadása. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ezt a díjat egy számára fontos alkotónak ítéli oda, idén Helmut Stürmer díszlettervező csatlakozott a Silviu Purcărete, Andrei Şerban rendezőkből és Vasile Şirli zeneszerzőből álló díjazottak sorába.

Kellő mértékben orosz és elkeserítően a miénk. Ilyen volt Yuri Kordonsky orosz rendező Mélyben című előadása, amit a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával készített. A Gorkij-műben megjelenő, a társadalom „normális” működéséből kiszorított szereplők életét követjük végig bő három órában. A szereplők menedéke ezúttal egy fedél nélküli ház tetőtere, vagy valami ehhez hasonló elhagyatott faépítmény (Dragoş Buhagiar tervezte a díszletét), ahová élhetetlen körülmények ellenére kialakítják saját kis zugaikat.

Radnai Annamária a fordítója az előadás szövegének, aki a beszélgetésen mesél a kulturális különbségekről, melyek megnehezítik a fordító dolgát az orosz szerző szövegének magyarba történő átültetésében, úgy, hogy mindez az orosz kultúrából érkező rendező elképzeléseinek feleljen meg. Az előadás nyelvezete erőteljesen kapcsolódik ahhoz a lélektani realista iskolához, melyet Kordonsky hoz magával, így az előadás a színészi játék szempontjából kihívás a néző, de bevallásaik szerint a színészek számára is. A hiperrealisztikusan felépített karakterekről elmesélik, hogy milyen határátlépésekre volt szükségük önmagukban, hogy végül eljuthassanak egy olyan tragikus állapothoz, melyben láthatjuk őket. Kordonsky koncepciójáról is hallunk, aki arra kérte őket, hogy a színpadon zajló viták, verekedések ellenére is próbálják megőrizni szolidaritásukat egymás és saját karakterük felé. Azt hiszem, e téren nekünk is van hová fejlődnünk.

Gál Boglárka