Az előadás egy politikailag brutálisan inkorrekt színházi akció – újfajta politikai paradigmát használ, miszerint rosszfiúknak kell lennünk. Ez azt jelentené, hogy a Kosztolányi Dezső Színház hirtelen jobbra kanyarodott? Járj utána!
A „balliberális” kifejezés nem létezik. A lusták és a jobboldaliak találták ki, hogy leírják velük ellenségeiket. A produkció a zsidó-keresztény kultúrhagyomány védelme – vagyis a keresztény Európa védelme. Önpusztítás árán. A demokrácia elpusztításának árán, amely a társadalmi és emberi szabadság egyetlen formája. A cél az, hogy a széllel együtt forduljunk. Senkinek sincs igaza, csak és kizárólag nekünk. Az életmódunk elfogadhatatlan az elkövetkező vallási kultúra számára. Nincs megoldás. Csak a leszámolás a másikkal. És önmagunkkal. A menekültekkel nincs semmi probléma, amíg közelebbről meg nem vizsgáljuk őket. Szeretjük őket, amíg a régi téglagyárakba vannak zárva, melyek illegális befogadóközpontokként működnek. De nem számítanak különösebben. Az iszlámot is csak addig kedveljük, amíg Egyiptomban nyaralunk.
Vége a toleranciának. Ideje, hogy elfogadjuk önmagunkat annak, amik vagyunk.
Európa határán, a hírhedt magyar kerítés mellett két nagy vallási kultúra áll szemben egymással, amelyek úgy tesznek, mintha nem ismernék egymást... És nem is ismerhetik, amíg nem látják a másikat egy sniper célkeresztjében. Mi sem ismerjük. Egészen addig, amíg nem lépnek be a hálószobánkba.
És mindezek közt ott áll az ember. Az egyén. Az individuum. És állva kell maradnia.