OMMA

november 19. 21.00 - NagyszínpadJegyvásárlás

Előadják: Djino Alolo Sabin, Timothé Ballo, Abdel Kader Diop, Aipeur Foundou, Bi Jean Ronsard Irié, Jean-Paul Mehansio, Marius Sawadogo, Boukson Séré
 

Koreográfus: Josef Nadj
Közreműködik: Ivan Fatjo
Fények: Rémi Nicolas
Zene: Tatsu Aoki & Malachi Favors Maghostut, Peter Brötzmann & Han Bennink, Eureka Brass Band, Jigsaw, Lucas Niggli, Peter Vogel 
Technikai vezető: Sylvain Blocquaux
Hangmérnök: Shoï
Előadás és turné: Bureau PLATÔ – Séverine Péan, Emilia Petrakis
Vezető producer: Atelier 3+1
 

Atelier 3+1 Koprodukció: Les Nuits de Fourvière, Festival International de la Métropole de Lyon | Les Théâtres de la Ville de Luxembourg | Le Trident, Scène Nationale de Cherbourg-en-Cotentin | Charleroi danse, centre chorégraphique de Wallonie – Bruxelles | Le Grand Angle – Scène régionale / Pays Voironnais | Les Salins, Scène nationale de Martigues | Centre chorégraphique national de Tours / Thomas Lebrun (Accueil studio) | MC 93 – Maison de la Culture de Seine-Saint-Denis | Théâtre des Quatre Saisons - Scène Conventionnée d’intérêt national «Art et Création»
Párizs, Franciaország
 

Támogatók: Kulturális Minisztérium – DRAC île de France | Ile-de-France Régió | Teatroskop, a Francia Intézet, a Kulturális Minisztérium és az Európai illetve Külügyminisztérium által kezdeményezett program | Angers – Centre National de Danse Contemporaine | CN D – Centre national de la danse | La Briqueterie – CDCN du Val-de-Marne | la Scène nationale d’Orléans

Nyolcan vannak, zakóban, fekete nadrágban – főhajtásként Nagy József időtlen szilluettje előtt. Azzal, hogy a védjegyévé vált fellépőruhát kölcsön adta nekik, arra kötelezte a táncosait, hogy ne a nyomait kövessék, hanem a saját egyediségüket mutassák meg. Az Omma mindenekelőtt az osztozásról és a továbbadásról szól.
 

Új darabjában a magyar koreográfus egy nyolc táncosból álló csapatot állított össze, akiket Maliból, Szenegálból, Elefántcsontpartról, Burkina Fasóból, Kongó Köztársaságból és a Kongói Demokratikus Köztársaságból hozzák üdvözletüket.  A darab ugyanennyi hatásba, mozdulatba, kultúrába és történetbe van beágyazva. Közösen formálódnak egyetlen testté – amely fekete, ahogy ki is jelentik … magyarul.  Plurális test ez, amelyben mindenki a saját nyelvét, identitását, táncát fogalmazza meg: ez a lebilincselő visszacsatolási lánc csoport és egyén között szükségszerűen vezet el bennünket az egyetemes emberi lényig.

Valódi társulat jött létre a bizalommal, adni akarással és tisztelettel teli alkotói folyamat során, olyannyira, hogy a közönség nem tudja figyelmen kívül hagyni az előadókból külön-külön is sugárzó örömöt és nagyvonalúságot, sem a teljes kollektívából áradó harmóniát. Az Omma erőssége a csapat bevonódásában áll, az együtt alkotott darab hitelességében. Josef Nadj számára elengedhetetlen volt, hogy a testre és a mozgásra fókuszáljon, hogy csak azt tartsa meg, ami lényeges. Az egyszerűség elve magára a szándékosan kopáron hagyott színpadra is kiterjed, ahogy a hangzástervezésre is – egy lélegzetekből, hangokból, csendből és vérpezsdítő dzesszritmusokból álló világgal találkozunk. Csak színpad, testek, fény és hang – elég ennyi, minden más kellék nélkül.
 

Nevezhetjük-e a darabot organikusnak? Az Omma-ban kétségkívül visszaköszönnek a tánc gyökerei, ahol a mozgás a lényeg és a világmindenség a látóhatár. Más szóval, az Omma egy koreográfiai eredetmítosz keresése, quest, amelynek célja Nagy József hipotézisét bizonyítani: a tánc az emberiséggel együtt született. És ha így van, vajon a tánc és a mozgás forrásához visszamenni vajon nem ugyanaz, mint a világmindenség forrásához visszamenni? Ezt szem előtt tartva alakítja a koreográfus a táncosai által biztosított nyersanyagot, és építi velük meg a testükkel a táncot, amelyen osztoznak, amely többelvű és  eltökélten egyetemes.

Josef Nadj olyan utazásra vitte magával a művészeit, amely – miközben a tánc eredetéhez vezet vissza – talán a világmindenségünk egyensúlyát is feltárhatja. Ahogy az élet körforgását visszhangozza, ez az új táncdarab valami nagyon lényegesre mutat rá: arra a képességünkre, hogy azt nézzük, ami a szemünk előtt van azért, hogy jobban láthassuk a közös sorsként mélyen bennünk rejlőt. Az „omma”ógörög  jelentése új fényben világítja meg az értelmezést: szemet jelent, de azt is, amit néznek vagy látnak. Felhívás van benne: tartsuk ébren az érzékeinket, hogy még jobban megragadhassuk ezt a táncot, amelyet az emberiség eredetének szenteltek.”

 Marylène Malbert