Maurice Ravel: A PÁSZTORÓRA / A GYERMEK ÉS A VARÁZSLAT

Pásztoróra
(L'Heure espagnole)

Concepcion: Kele Brigitta
Torquemada: Bardon Tony
Ramiro: Peti Tamás Ottó
Gonzalve: Pataki Adorján
Don Inigo Gomez: Laczkó Vass Róbert

A gyermek és a varázslat
(L'Enfant et les Sortilèges)

Maman / Az anya: Kele Brigitta
L'Enfant / A gyermek: Veress Orsolya
Le fauteuil; L'arbre / A fotel; A fa: Sándor Árpád
La bergere / A kerevet; Une chouette / A bagoly; Une pastourelle / Pásztorlányka: Pataki Enikő
L'horloge / Az óra: Peti Tamás Ottó
La théiere / Teáskanna: Szabó Levente
La tasse chinoise / Teáscsésze; La libellulle / A szitakötõ: Székely Zsejke
Le feu / A tûz: Fülöp-Gergely Tímea
La princesse / A hercegnõ: Antal Livia
Le petit vieillard / A kisöreg; La rainette / A béka: Rétyi Zsombor
La chatte / A cica; L écureuil / A mókus: Hary Judit
La chauve-souris / A denevér: Barabás Zsuzsa
Le rossignol / A pacsirta: Vigh Ibolya
Le chat / A kandúr; Un patre / Egy pásztor: Laczkó Vass Róbert

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara, valamint a Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa

Rendező: TOMPA GÁBOR
Vezényel: SELMECZI GYÖRGY
Díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu
Koreográfus: Jakab Melinda
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
A gyermekkar vezetője: Kalló Krisztián
Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Gergő
A rendező munkatársa: Venczel Péter
Ügyelő: Szabó V. Beáta

„Műfajilag is közel áll hozzám a két egyfelvonásos mű, mivel mindkettő nyugodtan tekinthető a feydeau-i dramaturgia sajátos megjelenési formájának: A pásztoróra gyakorlatilag sok önéletrajzi elemet is felvonultató groteszk vaudeville, A gyermek és a varázslat pedig egyfajta szürrealista látomás. Ez utóbbival a nevelés felelősségére szeretném felhívni a figyelmet. A legmegalapozottabb értékrend átadása folyamán is vigyáznunk kell a módszereinkre, nehogy sérüljön közben a gyermek egyénisége. Mindezt elsősorban és legfőképpen szülőként gondolom így; szerintem a maga pazarul költői módján ez a mű a nevelésről szól, mégpedig azzal a szándékkal, hogy közel hozza hozzánk a szabadság gondolatát. Meggyőződésem, hogy formaként, nyelvként, kifejezőeszközként a groteszk és az abszurd áll a legközelebb a világhoz, amelyben éppen élünk – meglehetősen furcsa és különös világ ez, amelyben elveszni könnyű, de amelybe rendet és valódi értékrendet hozni csak nagy nehézségek árán lehet. Úgy próbáltam összefogni a két operát, hogy mindkettő valahogy a gyerek látomása és álma legyen.”

Tompa Gábor

Tompa Gábor 1981-ben végzett Bukarestben, a Színház- és Filmművészeti Akadémia rendező szakán, a világszerte elismert romániai rendezőiskola kiemelkedő egyéniségeinek, Liviu Ciulei, Mihai Dimiu és Cătălina Buzoianu tanítványaként. 1981 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, 1990 óta igazgató és főrendező.
Alapítója volt a kolozsvári Színházművészeti Karnak, ahol 1991-től rendezést oktatott. A továbbiakban a limoges-i Académie Théâtrale de L’Union, a freiburgi Schauspielschule, a londoni Brunel University és a barcelonai Institut del Teatre vendégtanára volt. Több mint 80 színdarabot rendezett, és további 80 előadás producere volt Romániában és szerte a világon, többek között Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Magyarországon, Írországban, Kanadában, Szerbiában, Csehországban, Szlovéniában, az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Koreában. A Román Színházi Szövetség (UNITER) hat alkalommal tüntette ki az Év Legjobb Rendezője díjával, ezen kívül elnyerte az Év Legjobb Előadása díjat is, 1989-ben Kao Hszincsien a Buszmegálló, 2009-ben pedig a Három nővér című előadásokkal. Pályafutásának számos megvalósítását az UNITER 2002-ben Kiválóság díjjal honorálta. Filmje, a Kínai védelem 1999- ben elnyerte a Legjobb Első Film díját a Salernói Nemzetközi Filmfesztiválon, Olaszországban, ugyanabban az évben bekerült a Berlini Filmfesztivál hivatalos válogatásába is.
Tompa Gábor számos vers- és színházi esszékötetet is jegyzett, mint például A hűtlen színház. Esszé a rendezésről (Kriterion, Bukarest, 1987); Óra, árnyékok (versek, Bukarest, 1989); A késdöfés gyöngédsége (tanulmányok, Komp-Press, Kolozsvár, 1995); Aki nem én (versek, Mentor, Marosvásárhely, 1995); Készenlét (versek, Héttorony, Budapest, 1990); Lidércbánya (versek, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2004); Címke-függöny. Tompa Gábor színházi magánszótára (Bookart, Csíkszereda, 2010).
2006 márciusától 2008 áprilisáig (amikor a kolozsvári színház az UTE tagjainak sorába lépett) az Európai Színházi Unió egyéni tagja volt. 2007 és 2019 között a Kaliforniai Egyetem (San Diego) Színház és Tánc Tanszékén a rendezői program vezetője volt. 2018 májusától az Európai Színházi Unió elnöke.