A városi tanács tagja: INGO HÜLSMANN
Stockmann asszony: EVA MECKBACH
Hovstad: ANDREAS SCHRÖDERS
Aslaksen: DAVID RULAND
Billing: MORITZ GOTTWALD
Morten Kiil: THOMAS BADING
Rendező: Thomas Ostermeier
Díszlettervező: Jan Pappelbaum
Jelmeztervező: Nina Wetzel
Zene: Malte Beckenbach, Daniel Freitag
Dramaturg: Florian Borchmeyer
Fényterv: Erich Schneider
Falfestmények: Katharina Ziemke
Dr. Stockmann felfedezi, hogy szülővárosának ivóvíz és a gyógyvíz forrása egy ipari szivárgás folytán kórokozó mikroorganizmusokkal fertőzött. Stockmann közzé akarja tenni felfedezését az újságban, és követeli a városi tanácstól, hogy helyezzék át a vízvezetékeket. Néhány befolyásos polgár és helyi újságíró támogatást ígér. Ezzel szemben a testvére, Peter, a polgármester felvet néhány komoly kérdést: veszélybe kerül a fürdővároska gazdasági jóléte. A város befolyásos embereinek támogatása apadni kezd. Kételkedni kezdenek a terveiben, és igyekeznek elkendőzni a fertőzött víz problémáját. Stockmann azonban kitart a közösség tájékoztatása mellett, és azt tervezi, hogy a nyilvánosság elé viszi a dolgot. Számára ez már régen nem a szennyezett gyógyvíz ügye, az ő célpontja immár a társadalom egésze. Ibsen drámája az őszinteség és a fanatizmus között húzódó vékony választóvonalon egyensúlyoz. Milyen esélye van az igazságnak egy fogyasztásközpontú társadalomban?