Alfred Jarry: UBUs (2005)

Időtartam: 1h 50'
Portugál nyelvű előadás román és angol felirattal.
Az előadás 24 órán keresztül érhető el.
12 éven felülieknek ajánlott!

Alberto Magassela
António Durães
Emília Silvestre
Ivo Alexandre
Joana Manuel
João Castro
João Reis
Jorge Vasques
Lígia Roque
Micaela Cardoso
Paulo Freixinho
Pedro Almendra
Pedro Pernas
António Sérgio

Rendező: RICARDO PAIS
Fordította: Luísa Costa Gomes
Díszlet: Pedro Tudela
Jelmezek: Bernardo Monteiro
Zenéjét szerezte: Sérgio Godinho
Világosító: Nuno Meira
Hangmérnök: Francisco Leal
Ritmusjáték és -alkotás: Miquel Bernat
Hagyományos koreográfia: Margarida Moura
Bűvészmutatványok: Luís de Matos
Harc és katonai indulók: Miguel Andrade Gomes
Beszédtechnika és művészi beszéd: João Henriques

A felvételt rendezte: João Tuna

Vágó: Paulo Américo

Az UBUs Alfred Jarry négy Übü-darabjából született, amelyekkel új utakat nyitott meg a modern színház előtt, és olyan dramaturgia szűrődik le belőle, amely igyekszik rávilágítani az első Übü amorális hormonháztartásának parodisztikus, kaotikus, gargantuai és tobzódó lényegére. Ha az Übü egésze a hatalomról szól, különösen a kis hatalomról, a londiner, a tanár hatalmáról, a nő hatalmáról a férfi fölött, de a királyéról is az alattvalói fölött, és fordítva, az ember hatalmáról ember fölött, és a kapzsiság hatalmáról mindannyiuk fölött. Az UBUs Jarry univerzumának szórakoztató felidézése, amely bomlasztó varietészámok zenés műsorát építi ki belőle, megkérdőjelezve az így létrehozott, a színházról, a hatalomról és annak visszaéléseiről szóló igazságokat. A mérhetetlen népszerűségnek örvendő vásár piszkos miliőjében játszódó tündérmeseként megrendezett előadásból az lesz majd, amit létre tudunk hozni az abszolút szabadság illúziójából, amelyet oly sokszor hozunk fel mentségül zsarnokoskodásainkra.

„Az Übü puszta irracionalitás. A bábszínház tipikus terrorját személyesíti meg. A végtelenül kodifikált kifejezésmódú hagyományok esetében (itt gondolhatunk a commedia dell'artéra vagy a japán bábokra ...) általában felkavaró hatást kelt az érzés, hogy ezekből a szerepekből nincs kiút: aki gonosz, végig az marad, aki pedig jó, továbbra is így folytatja. A mű során semmi és senki nem változik. Azt is mondhatnánk, hogy a színház teljes visszafogottságát egyfajta regeneráló hatásként éljük meg. (...) Az egyik lehetőség ennek az Übünek a színrevitelére az volt, hogy ez az ábrázolás a vásár keretében történjen. A képi világ, amit létrehoz, egyértelmű visszhangra talál a népszerű (és többé-kevésbé vidéki) vásárban, a szabadtéri bábszínházban. Az Übü egy melegágy, ami jóval túlhaladta eredeti fellengzősségét. Még a szerzőt is beszippantotta: Alfred Jarry egy idő után Übüként írta alá a nevét!”

Ricardo Pais

Ricardo Pais

Ricardo Pais 1945-ben született. Egyetemi diploma, rendezői szak, londoni Drama Centre. A lisszaboni Színház- és Filmművészeti Főiskola volt tanára; a Viseu-i Área Urbana – Núcleo de Ação Cultural programkoordinátora; a II. Mária Királynő Nemzeti Színház rendezője és a Coimbra – Színházi Főváros főbiztosa. A São João Nemzeti Színház igazgatója volt. Ebben a minőségében rendezte meg az 1997-es, 1999-es és 2004-es PoNTI Fesztivált, mely utóbbi az Európai Színházi Unió XIII. fesztiváljának is otthont adott. Ugyanakkor igazgatótanácsi tagja is volt a Giorgio Strehler által létrehozott európai színházi hálózatnak. Színpadi rendezései között megtalálhatunk több mint ötven színházi előadást és színpadi művet, amelyben szabadon ötvözte az irodalmat, éneket, elektronikát, táncot, rádiószínházat, filmvetítést, bűvészmutatványokat és a performance-művészetet. Olyan portugál szerzők műveit rendezte meg, mint Fernando Pessoa, António Vieira atya, Almeida Garrett, António Ferreira és Gil Vicente. Ugyanakkor a nemzetközi dramaturgia fontos szerzőit is színre vitte Macchiavellitől Alfred Jarry-ig, Shakespeare-től Wedekindig, Molière-től Ionescóig. Azonban inkább „zenerendezőként" határozza meg magát: erre példa a Raízes Rurais e Paixões Urbanas (Vidéki gyökerek, városi szenvedélyek), a Cité de la Musique által megrendelt, Portugáliát feldolgozó zenei portréja, zenei rendező: Mario Laginha; Benjamin Britten A csavar fordul egyet című operája (2001); és a Cabelo Branco é Saudade [Őszülő vágyakozás] (2005). A számos előadóművészeti gyakorlat, de ugyanakkor az 1972-ben elkezdett művészi útkeresésének szintézise, a Sombras (Árnyak) volt az utolsó bemutatója a São João Nemzeti Színházban.

Fesztivál, turné:
XIV. UTE Fesztivál [2005], Teatro Argentina/Teatro di Roma, Róma, Olaszország
La Comédie Reims [2006] Reims, Franciaország