Eugène Ionesco: RINOCÉROSZOK
Luxemburgi Nemzeti Színház
1h 35’ szünet nélkül
Wolfram Koch
Samuel Finzi
Jacqueline Macaulay
Steve Karier
Luc Feit
Marc Baum
Brigitte Urhausen
Christiane Rausch
Rendező: FRANK HOFFMANN
Rendezőasszisztens: Tom Dockal
Díszlettervező: Christoph Rasche
Jelmeztervező: Jasna Bosnjak
Zene: René Nuss
Dramaturg: Andreas Wagner
Fényterv: Zeljko Sestak
Egy képzeletbeli vidéki kisvárosban Jean, az autoriter és ugyanakkor megalkuvó férfi, szemére hányja hanyag életvitelét barátjának, Bérenger-nak, a társadalom szélére sodródott alkoholistának. Miközben beszélgetnek, elsétál egy rinocérosz.
Régen megtapasztaltam már a fanatizmust, félelmetes élmény volt… A fanatizmus eltorzítja az embereket – megfosztja őket emberségüktől. Testileg úgy éreztem, hogy nem emberi lényekkel állok szemben, hogy nem tudok szót érteni velük… Az az ötletem támadt, hogy ezeket az állati sorba süllyedt embereket egy állat vonásaival ábrázoljam.
E szavakkal Eugène Ionesco barátja, Denis de Rougemont író élettapasztalatát gondolja tovább, aki egy alkalommal megélte azt a kollektív hisztériát, amellyel a tömeg Hitler érkezését várta. Ez a Rinocéroszok kiindulópontja.
A Rinocéroszok (1959) kétségtelenül egy nácizmus-ellenes darab, amely emellett a Ionesco által szülőhazájában megélt sztálinizmusra is utal. Ma azonban inkább a tömeghisztériák, a ráció leple mögé rejtőző gondolati járványok ellen írt műként értelmezhető. A komikumot tragikummal elegyítő Rinocéroszok talán az író leggazdagabb alkotása.
A rendkívüli színészi játék, Christoph Rasche eredeti díszlete, Frank Hoffmann radikálisan új megközelítésben, új nézőpontból láttatja a darabot. Lassan maga a néző is rinocérosszá válik...