William Shakespeare – Thomas Middleton: ATHÉNI TIMON

Dramaturg: Eri Kirgia

Timon, a Kr. e. 5. századi Athénban élő gazdag polgár, aki anyagi lehetőségeihez mérten túl bőkezűen él, vagyonát baráti ajándékokra és mindenféle élvezetekre költi, amelyekben egész Athén tobzódik. Timon azt képzeli, megvásárolhatja a boldogságot és a beteljesülést, és egy mesterséges mennyországot teremt magának a hanyatló városban. Barátai és jótéteményeinek élvezői hamarosan be kell bizonyítsák hűségüket Timon iránt.
Shakespeare az Athéni Timonban mellőzi a szerelem témáját, akárcsak a nagy, aggasztó kérdéseket, amelyek egész pályája során foglalkoztatták. Egy kézzelfogható, banális témához nyúl, amely mindenki számára oly ismerős: a pénzről van szó, kinek van és kinek nincs belőle, ki kinek és mennyivel tartozik, hogyan hajtják be avagy engedik el a tartozásokat. A pénz mint a válság elkerülésének és az illúziók megteremtésének eszköze. A dráma szélsőséges helyzetekről, időtlen és unalmas színjáték gazdagságról, adósságról, hízelgésről, önfejűségről, csalódásról, bőkezűségről, hálátlanságról szól. És ha más szemszögből nézzük: ez a mű a barátságról is szól.
Stathis Livathinos úgy tér vissza Shakespeare-hez, hogy a nagy drámaíró legrejtélyesebb és nagy kihívásnak számító darabját viszi színre, egy olyan főhőssel, aki századokon át páratlan hírnévnek örvendett. Arisztophanész, Sztrabón, Plutarkhosz, Diogenész, Phrünikhosz, Antiphanész és Menandrosz számára, akárcsak Shakespeare-nél, Athéni Timon kortól függetlenül annak az embernek a tragikomikus jelképe, aki elveszítette hitét az emberiségben.
Stathis Livathinos „klasszikus” társulatát lelkes, felkészült, a rendező munkamódszerét kiválóan ismerő színészek alkotják, akikhez most az új nemzedék tagjai csatlakoznak, hogy létrehozzanak egy feszes, friss és erőteljes előadást, amelyből nem hiányzik a kórus és a zene sem.