Jovan Sterija Popović: HAZAFIAK

1848-ban, amikor a forradalom lángja Franciaországból, Olasz- és Magyarországon át eléri Versecet, ezt a bánsági kisvárost, a helyi akarnokok és bukott kereskedők egy csoportja a szerbek képviselőjeként lép fel. Képviselői tisztségük egyetlen ismérve a hazafiság, ami bármi lehet, személyes érdekeiktől függően. Eleinte szerényen „magyar hazafiaknak” titulálják magukat (büszkék magyarosított neveikre, miséiket is magyarul – bár egy romlott magyar nyelven – tartják, magyar kokárdát viselnek stb.), de amint elér hozzájuk a szerb felkelés híre és a Szerb Vajdaság felállításának követelése, azonnal átvedlenek háborús agitátorokká. Ennek ellenére hazafiságuk sohasem meggyőző – mindig a csata végkimenetelétől függ. Amikor a magyarok oldalán áll a hadiszerencse, magyar kokárdát tűznek a mellükre, ám ha a szerbeknek kedvez, akkor a helyi önkormányzat nevében vadul rátámadnak magyar szomszédjaikra, börtönbe vetik és megölik őket. Miközben folyton hazafias dalokat énekelnek, semmitől sem rettennek vissza, még attól sem, hogy megöljék a csoportosulás egyetlen tisztességes és mérsékelt tagját, Gavrilović urat, a jónevű kereskedőt. Az 1849-es magyar ellentámadás után Belgrádba menekülnek, ahol módos emberekként élnek, miközben lelkifurdalás nélkül panaszkodnak „rossz sorsuk” miatt – és éneklik Sterija gyengéd szerelmes dalát arról, hogy mennyire fontos „tiszta szívvel” élni.

A háromtagú zsűri (Dimitrije Jovanović elnök, Ljiljana Todorović és Slavko Milanović) egyhangúlag Urbán András rendezőnek ítélte oda a Szerbiai Drámaművészek Egyesületének (UDUS) Bojan Stupica-díját Jovan Sterija Popović Hazafiak című darabjának színreviteléért, tájékoztatott az UDUS.
A Bojan Stupica-díjat 1971-ben alapították a híres rendezőre való emlékezés jegyében. Urbán András a 32., aki megkapja az elismerést.