Az előadás nem csupán Gogol szövegeit dolgozza fel, hanem a Sfumato felfedező útja is a szerző világában. Kutatásunk horizontján feltűnik Gogol fantazmagórikus sziluettje, híres kabátjába burkolózva, félénken lépegetve a hatalmas Nyevszkij Proszpekten – a birodalom gigászi kirakatában, amin Szentpétervár naponta végigsétál. Gogol démonok és ördögök törzshelyeként látja a szellemvárost, az őrült projektet, amit a mennyei Jeruzsálem képe inspirált. Gogol emberei közöttük élnek – minden embernek van egy másolata, ami félelmeiből, vágyaiból és csalódásaiból áll. (…) A körhintában, az „isteni mechanizmus” excentrikus mozgásában, egyetlen emberi mozdulat olyan hatást kelt, mint a júniusi szentjánosbogár: megjelenik és eltűnik a fény. De a megszámlálhatatlan villanás egy olyan intő mondatot rajzol ki a sötétben, ami számunkra érthetetlen. Gogol géniusza beindítja bennünk a paradoxonokat feltáró intuíciót, elképesztő megvilágosodásokat okoz, melyek igazabbak, mint a logika. Például az a meglátás, hogy a siker a halál egy formája, míg a kudarc egy lehetőség a megváltásra. Máskülönben hogyan magyaráznánk azt, hogy míg az emberek küzdenek a boldogságért, amikor megtalálják, elrohannak előle?