A filmet a közös alkotás gondolata sugallta: létrehozni egy olyan művet, amely tartalmazza mindkét alkotó közös vonásait, de ugyanakkor ötvözi is egyéni nyelvezetük sajátos jellemzőit. Más szóval teret nyitni a párbeszédnek, olyan „szilárd talajt" biztosítani, amelyen mindketten megvethetik a lábukat, miközben a másik univerzumába merészkednek. És mivel a művészet eredetéhez való visszatérés, amelyet művészi gesztusuk által és közegében igyekeznek elérni, egy olyan kérdés, amely mind Josef Nadj, mind Miquel Barceló megközelítésében motiváló jellegű, úgy döntöttek, hogy ez az a szándék, amely köré a film szerveződik.
A Paso Doble megkapta az Arts Parateatrals - Barcelona Premis Fad (Foment of Decorative Arts) Sebastia Gasch Internacional díját 2006-ban.
Nagy József
„Úgy gondolni a táncra, mint ami mindenekelőtt a találkozás terepe" – így határozza meg munkásságát Nagy József. Koreográfusi szerepén túl tulajdonképpen egy határok és korlátok nélküli művészről van szó, aki táncos, de vizuális művész és fényképész is, akinek látomása az emberiségről költői és szenvedélyes. Folyamatosan új formákat keres. Szüntelenül arra irányul az igyekezete, hogy az emberi igazsághoz a lehető legközelebb kerülve feltárja az emberit. Pályája során a Pekingi kacsától (1987) a Mnémosynéig (2018) fáradhatatlanul törekedett olyan igényes és szenvedélyes koreográfiákra, amelyekben a súlyos komolyság és a részvét követik egymást, a mélység a humorral váltakozik. Akár atipikus szerzőket szemléz (mint amilyen Beckett, Kafka, Michaux), akár a festészetet viszi színpadra (ahogy a Miquel Barcelóval közös előadásában), Nagy József teljes testi szabadságában teljesedik ki. Valóság és képzelet, hagyomány és újítás között oszcillálva a lényeget kutatja: az ember viszonyát önmagához. Hiszen számára a tánc alapvetően humanista aktus. Az évek során Nagy József munkái a kortárs tánc referenciapontjai lettek. Franciaországi befolyásán túl (2006-ban az Avignoni Fesztivál díszvendégeként művészeti társigazgatónak kérték fel, és hivatalosan is »határok nélküli művésszé« nevezték ki, 2014-ben ún. Carte blanche-t, fehér kártyát kapott a párizsi Grande Halle de La Villette-ben) munkásságát világszerte elismerik és ünneplik. Közel 50 országban fogadják lelkesedéssel, öt földrész legfontosabb nemzetközi helyszínein 400 ezernél is nagyobb létszámú közönség értékeli a művészetét. Az emberiség nagy mítoszainak mélyéről merít ihletet, nála a művészeti ágak és a kulturális utalások szenvedélyesen összefonódnak, így dolgozta ki a rá jellemző egyetemes nyelvet. 1995 és 2016 között az Orléans-i Koreográfia Központ vezetője volt. 2017- ben Párizsban új társulatot alapított Atelier 3+1 néven.
| FESZTIVÁLIGAZGATÓ TOMPA GÁBOR | Emil Isac u. 26-28. Kolozsvár Tel.:+40 264-431 986 office@huntheater.ro |
