LÁT(HATATLAN)

Színpadi mozgás: Sinkó Ferenc
Zene: Bocsárdi Magor
Ügyelő: Albert Enikő
Köszönet: Vlad Moldovan

A LÁT(HATATLAN) című előadás témája a sebezhetőség, egy olyan korban, amikor úgy tűnik, az egyetlen biztos pont - általában a világban, ugyanúgy, mint az egyén számára - a bizonytalanság. Az előadás végigjárja a törékenység hét fokozatát (Bolygó - Földrész - Ország - Város - Család - Emberpár - Egyén), ezáltal egyfajta utazássá válik az érzések világában, amelynek kiindulópontja az egyedüllét, végpontja a magány. A román és magyar kortárs szerzők által jegyzett szövegek kollázsához társított képek folyamatos sorozatot alkotnak, akár egy vizuális installáció. A néző dolga, hogy kíváncsisággal kövesse ezt az elmélkedésfolyamatot, amelynek tárgya ő maga, a világban élő egyén, illetve a világ, amely körülveszi őt. „Amikor egy előadáson dolgozom, két alapelvet tartok szem előtt: mi az, amit magasztalok, és mi ellen harcolok? A LÁT(HATATLAN) című előadásban a ma létező bizonyosságok agresszivitásával veszem fel a harcot, és azok sebezhetőségét akarom kiemelni. Úgy látom, a világ egyre határozottabban és felkészültebben foglal állást bizonyos kérdésekben. Ugyanakkor felteszem a kérdést: vajon mindez nem az általánossá vált törékenység eredménye? Arra törekszem, hogy ne elméleteket gyártsunk, hanem érzéseket váltsunk ki. Szilárd meggyőződésem - egyelőre -, hogy a színház egyfelől képes hatékony vészjeleket leadni, ugyanakkor pedig menedéket is nyújt. És még hiszek valamiben: az összes társadalmi álarcunk mögött - amelyeket olyankor öltünk magunkra, amikor a véleményünknek kell hangot adni, állást kell foglalni, be kell sorolni egyik vagy másik táborba -, minden esetben ugyanaz a törékeny valami található: vágyódásunk a jóra, a belső nyugalomra."

A felhasznált szövegek szerzői: Dan Sociu, Andrei Doboş, Alexandra Pâzgu, Vlad Moldovan, Stelian Müller, Petro Ionescu és Raul Coldea, V. Leac, Ionuţ Chiva, Szálinger Balázs, Elena Vlădăreanu, André Ferenc, Domonkos István, Ladik Katalin, Horváth Benji. A felsorolt szerzők és köteteik mellett egy másik ihletforrásra is hivatkozik az előadás, Svetlana Cârstean és Athena Farrokhzad Trado című könyvére.

A LÁT(HATATLAN) Leta Popescu Collage című rendezői trilógiájába tartozik, amelynek további darabjai a Temesvári Nemzeti Színházban színre vitt (EL)KÉPESZTŐ és a kolozsvári Reactor de creație și experimentben megrendezett (IN)KORREKT.

„A Collage projekt 2018 és 2020 között valósult meg, habár a szöveg és a színpadi kép kollázsa már régebbről, a Foszforeszkáló proteinek óta foglalkoztatott (2016, Reactor de creație și experiment, Alexandra Pâzgu szövege). Az utóbbi években szántam rá az időt, hogy mélyebben átgondoljam és újra megvizsgáljam azokat a színházi mechanizmusokat, amelyek vissza-visszatérnek az előadásaimban.Egy adott ponton arra jutottam (és ezt még mai napig is tartom), hogy a színház költőisége nem úgy jelenik meg, hogy a létrehozott látvány sajátos mechanizmusait elrejtjük, hanem éppen magukban e mechanizmusokban. Mindhárom előadás alapja a sebezhetőség paradoxona, az emberi természettel együtt járó konfliktusok.Mindegyikben különböző síkok tevődnek egymásra, akár a dramaturgia, akár a rendezés szintjén. Temesváron kortárs román szerzők műveit helyeztem egymás mellé (Peca Ștefan, Mihaela Michailov és Elise Wilk), a Kolozsvári Állami Magyar Színházban román és magyar költők verseit, a Reactornál a társulat családi történeteit. Mindezt azért, mert az éppen hatályos és a közvetlen jelen érdekel, az itt és most. Számomra ennek a trilógiának a jelentősége abban rejlik, ami továbbra is felfedezetlen, feltáratlan maradt. Ez pedig további kutatásokra késztet, hogy újra meg újra megkíséreljem meghatározni - talán - a színháznak mint olyannak az eszközeit."

Leta Popescu (sz. 1989, Galați) 2013 óta van jelen a romániai színházi életben. Előadásaiban úgy közelít aktuális témákhoz, hogy ezek nem válnak sem militáns színházi darabokká, sem tézisdrámákká. Kreatív csapatával együtt követni próbálja az őt körülvevő világ rezgéseit, rendezéseihez saját laboratóriumot hoz létre, a Scena.ro hasábjain párbeszédre hívja a román színházi élet résztvevőit, tagja a Reactor művészcsapatának. Készülő PhD-dolgozatának címe: A repertoár színház funkciói és diszfunkciói; és hisz abban, hogy az emberiség minden ideológiából gúnyt űz.Románia számos nemzeti színházában dolgozott: Kolozsváron, Craiován, Marosvásárhelyen, Temesváron, rendezett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban és a szebeni Gongban. Párhuzamosan alkot a kolozsvári Reactorban, az Ecsetgyár kortárs művészeti központban, a Zug.zone-ban, a marosvásárhelyi 3G-ben és a bukaresti Replikában. Érdeklődési körébe tartozik a román és magyar nyelvű dráma, de ugyanezen források prózai vagy lírai szövegeinek dramatizálást is szívesen végzi. Néhány szerző, akikkel eddig együtt dolgozott: Elise Wilk, Alexa Băcanu, Nicoleta Esinencu, Peca Ștefan, Mihaela Michailov.

Rendezései közül a legutóbbi a Collage trilógia, melynek részei: LÁT(HATATLAN) a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, (EL)KÉPESZTŐ a Temesvári Nemzeti Színházban, (IN)KORREKT a kolozsvári Reactornál. Másik rendezői projektje A prózától az előadásig, amelyben kortárs román szerzők műveit alkalmazza színpadra, és amely eddig az alábbi előadásokat eredményezte: Vég (Florin Lăzărescu prózája), Poker (Bogdan Coșa), Ghinga (Dan Coman).