Johann Wolfgang Goethe: Faust, részletek (1992)

Időtartam: 1h 12'
Olasz nyelvű előadás magyar, román és angol felirattal.
Az előadás 24 órán keresztül érhető el.
12 éven felülieknek ajánlott!



A televíziós változatot Carlo Battistoni rendezte.
Olaszra fordította: Giorgio Strehler
A román nyelvű felirat Lucian Blaga fordítása alapján készült, a Humanitas kiadó jóváhagyásával.

első rész
Mephistopheles: Franco Graziosi 
Gretchen: Giulia Lazzarini 
Wagner: Gianfranco Mauri 
Faust: Giorgio Strehler 

második rész
Háborúügyi miniszter: Giampiero Becherelli 
Heléna: Eleonora Brigliadori/Andrea Jonasson 
Khirón: Tino Carraro 
A császár, Az idegen: Antonio Fattorini
Mephistopheles, Kapzsiság, Forkyas: Framco Graziosi
Ariel, Költészet, Baukisz, Szorongás, Gretchen: Giulia Lazzarini 
A hopmester: Riccardo Mantani Renzi 
Kincstári miniszter, Philémón: Gianfranco Mauri 
Faust, Plutosz, a gazdagság istene: Giorgio Strehler 
A kancellár-érsek: Mario Valgoi 

Valamint a Milánói Kis Színház – Teatro d'Europa színitanodájának fiatal növendékei

GIORGIO STREHLER ötletéből, rendezésében és szereplésével készült előadás
Díszlet: Josef Svoboda
Jelmezek: Luisa Spinatelli
Zene: Fiorenzo Carpi
Némajáték: Marise Flach

Isten engedélyt ad Mephistophelesnek, hogy megkísértse Faustot, és hogy eltérítse a figyelmét a tudás iránti éhségéről. Időközben, miután megidézi a Földszellemet, Faust öngyilkosságot kísérel meg, de a halál küszöbéről visszarángatja a húsvéti harangok zúgása és a tömeg ujjongása. Miközben tanonca, Wagner végig követi, egy démonnal találkozik, előbb egy pudli, majd egy világfi álcájában, és szerződést kötnek: a boldogságnak csupán egy pillanatáért cserébe rabszolgája lesz az alvilágban. Átadva magát az örömöknek, Faust megissza a fiatalság elixírjét, és az örök nőiségről álmodik, de beleszeret a fiatal és tiszta Margarétába (Gretchen). Mephistopheles minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy segítsen Faustnak elcsábítani, még az anyját is megmérgezi. A börtönben az eszét vesztett Margaréta vízbe fojtja a Fausttal való kapcsolatából született gyermekét, és átadja magát a halálnak.
A második részben Faust folytatja útját Mephistophelesszel, és megérkezik a Birodalmi Palotába, amely tele van legendás alakokkal, mint Trójai Heléna, akibe Faust reménytelenül beleszeret. Mephistopheles ekkor az ókori Görögországba repíti, ahol – az antik világ szereplőinek kíséretében – újra megtalálja Helénát, és szenvedélyes szerelmi történetet él meg vele. Faust később elhagyja, és északnak indul. A szerelme elvesztése fölött érzett mélységes szomorúság hatására eldönti, hogy egyetlen reménye a boldogságra a cselekvésben rejlik. Óriási, az emberiség javát szolgáló munkákat hoz létre, segít a Császárnak egy mérhetetlen homokmező terméketlenné tételében, majd öregen és vakon meghal. Azonban lelke szabadulást nyer, mivel a tökéletesség szüntelen keresése megnyitja számára a Mennyország kapuit.

„A tökélyre vitt művészi érzék révén Goethe Faustja ostromolja az embert, elsöpri őt, és legnemesebb, illetve legalantasabb tulajdonságainak érintésével hatol le az emberi kalandvágy gyökeréig. Az örökkévalóság, az egyéni időn túlmutató jelenlét egyre tisztábbá és megdöbbentőbbé válik. A Faust túlmutat Goethén, az általa képviselt korszakon, időn, sőt, az írásain és a stílusán is. Teljes színház. Egy olyannyira terjedelmes, fantasztikus, de ugyanakkor koherens, a lehetséges végső határait érintő színházi forma, hogy megkövetel bátorságot és alázatot, zsugoriságot és türelmet egyaránt az elmétől és a szívtől, amit egységes egészként képtelenség mindig és minden pillanatban elérni."

Giorgio Strehler

Giorgio Strehler

Az európai közönsége által csak Mesternek becézett Giorgio Strehler a 20. század egyik legünnepeltebb rendezője volt. A Triesztben, 1921-ben született Strehler a milánói Filodrammatici színifőiskolán végzett. A második világháborúban megszakította karrierjét, hogy részt vegyen az ellenállási mozgalomban, és, miután Svájcba száműzték, francia nyelven kezdett előadásokat rendezni, a színházat téve otthonává. A háború után Strehler visszatért Milánóba, és 1947-ben Paolo Grassival és Nina Vinchivel megalapította a Piccolo Teatro-t, Olaszország első közszínházát. A Piccolo Teatro di Milano művészeti igazgatójaként eltöltött 50 év alatt Strehler olyan színházat alakított ki, amely formailag szigorú, politikailag elkötelezett, és a lehető legszélesebb közönséghez szól. Karrierje során közel 200 színdarabot és operát rendezett Milánóban, Rómában, Párizsban és Salzburgban. Az Arlecchino és a Két úr szolgája mellett korszakalkotó előadásai közé tartozik Csehov Cseresznyéskertje, Shakespeare Lear királya és a Vihar, Goldoni: Terecske, Pirandello: A hegyek óriásai, Goethe Faustja, valamint Brechttől a Koldusopera és A szecsuáni jólélek. Strehler operarendezései közé tartozik Verdi Falstaffja, a Simon Boocanegra és a Macbeth, valamint Mozart Don Giovannija, a Figaro házassága, A varázsfuvola és a Cosí fan tutte. 1990-ben a francia kulturális miniszterrel, Jack Langgel létrehozta Párizsban az Union des Théâtres de l'Europe-ot (Európai Színházi Unió). Emellett tagja volt az Európai Parlamentnek, valamint az Olasz Köztársaság szenátusának. Strehler 1997-ben halt meg.