BE ARIELLE F

„A www.3dscanstore.com oldalról 12 dollárért megvásároltam egy női test digitális másolatát. A fájl egy fiatal nő meztelen testének statikus, fotorealisztikus ábrázolását tartalmazta három dimenzióban. Egy ingyenes online alkalmazással elláttam őt digitalis csontokkal; ezáltal mozgathatóvá vált. Világszerte tevékenykedő internetfelhasználók segítségével, akikkel online ismerkedtem meg, kifejlesztettem egy immerzív digitális mozgásrögzítő rendszert. Beszereztem egy virtuálisvalóság-felszerelést, amelybe videojátékokhoz tervezett szenzorok is tartoztak. A szenzorokat elhelyeztem a testemen, fejemre tettem a virtuálisvalóság-sisakot, és ezzé a fiatal nővé »váltam«. Felemelem a kezem, ránézek: az ő keze. Lejjebb halad a tekintetem, és becsapott elmém azt hiszi, hogy női testem van. E test és a bőr minden apró részlete látható. Sőt, azon a gondolaton kapom magam, hogy illik hozzám. E felkavaró élmény után a #3dscanstore hashtag segítségével megkerestem a nőt a közösségi médiában. Rátaláltam egy szelfire, amelyet a scan készítése idején posztolt. Kapcsolatba léptem vele, és javasoltam, hogy találkozzunk. Beleegyezett. Elmentem hozzá Angliába, és filmre vettem a találkozásunkat. Úgy döntöttünk, hogy Arielle-nek fogjuk nevezni. A találkozás felkavart, így aztán identitás és testészlelés összefüggéseinek kérdéseivel felkerestem egy pszichológust. A Snapchat dysmorphia, vagyis a vágy, hogy műtéti beavatkozással a szűrőkkel létrehozott szelfikhez hasonlóvá alakítsuk magunkat, ma már elismerten klinikai eset. Egy jogásznál is tudakoztam a törvényi háttérről, amely e digitalis test használatával kapcsolatos. Folytatódott a tárgyalás Arielle-lel. Beszéltünk arról, hogy mire képes a teste. Olyasmikre vett rá, amiket sosem tettem volna meg az új testkép nélkül, amely bizonyos értelemben a sajátommá vált. Egyedül a színpadon ezzel a közhelyes virtuálisvalóság-technológiával meg a felszereléssel, amelyet a projekt során szereztem be – no meg Arielle-lel, aki Facetime-on csatlakozik, valamint testének harmadik jelenvalóságával, amelyet én mozgatok –, azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam a történetet.”

Simon Senn, 2019. május
 

Simon Senn

Előfordul, hogy Simon Senn munkái első pillantásra azt a benyomást keltik, hogy társadalmilag elkötelezett művészről van szó, aki az igazságtalanságnak egy bizonyos fajtája ellen szólal fel. Az alkotások azonban egy ennél kevésbé egyértelmű megközelítést tárnak elénk. Még ha bizonyos mértékig elsősorban a valóságra támaszkodik is, mindig van egy réteg fikció közbeékelve. Simon Senn (1986) Genfben él. A genfi HEAD (Haute école d’art et de design) intézetben végezte az alapfokú képzést, majd a londoni Goldsmiths College-ben szerzett mesterdiplomát. Vizuális művészként Zürichben a Nicola von Senger kortárs galéria képviseli, L’hôtel des sapins című munkája a zürichi Kunsthaus-gyűjtemény része. Kiállított a Liverpool Biennálén, a londoni Kortárs Művészetek Intézetében, a berni Kunstmuseumban; számos díj nyertese, ezek közül néhány: Swiss Performance Art-díj, Swiss Art-díj, a Kiefer Hablitzel-díj.