António Ferreira: CASTRO

Időtartam: 1h 50’
Portugál nyelvű előadás magyar, román és angol felirattal.
Az előadás november 28-án, 12 óráig érhető el.
12 éven felülieknek ajánlott!

Afonso Santos
Joana Carvalho
João Melo
Margarida Carvalho
Maria Leite
Mário Santos
Pedro Frias
Rodrigo Santos

Rendező: NUNO CARDOSO
Díszlettervező: F. Ribeiro
Jelmeztervező: Luís Buchinho
Fénytechnika: José Álvaro Correia
Hangtechnika: João Oliveira
Video: Fernando Costa
Hang: Carlos Meireles
Mozgás: Elisabete Magalhães
Dramaturg, a rendező munkatársa: Ricardo Braun

 
Castro családnév eredetileg várat, erődítményt jelent. António Ferreira 1598-as, Castro című drámájának színre vitelével Nuno Cardoso arra invitál bennünket, hogy belakjuk egy vidéki ház világtól elzárt, klausztrofóbikus tereit. A Teatro Aveirensében tartott márciusi bemutató után az országos turnét félbeszakította a járványügyi zárlat, amely – különös egybeesésként – mindannyiunkat otthonainkba küldött. A Castro szembesít bennünket a szereplők közt szinte tapintható intimitással, amelynek aztán rabjai lesznek. Akárcsak a Danton halálában, itt is az utópia és annak sötét fonákja mutatkozik meg: a szerelmi vágy és a hatalom elvakult megszállottságként és káoszként borítja homályba az ősi dicsőség ragyogó sugarait. Ez az elvakultság gúzsba köti a döntésképességet, és megkettőzi önmagát azzal, hogy Inêsről áttevődik a fókusz arra a tükörképszerű kapcsolatra, amely Pedrót az apjához, IV. Alfonzhoz fűzi, vérrel és bosszúval szennyezve be a családi múlt szövedékét. „Mi volt ez a végzetes csillag?”

Nuno Cardoso (Canas de Senhorim, 1970) jelenleg az egyik legkeresettebb és legaktívabb portugál rendező. Az évek folyamán kialakított személyes és következetes esztétikai világában megférnek a kortárs és a klasszikus szövegek egyaránt. Gyakran együttműködik a tehetséges díszlettervezővel, F. Ribeiróval. Egyforma könnyedséggel rendez kifinomult színházi előadásokat és kísérleti közösségi projekteket, profi és amatőr színészek részvételével. Szakmai pályáját 1994-ben kezdte, a Círculo de Iniciação Teatral da Academia de Coimbra diákjaként. Ugyanabban az évben társalapítója volt a portói Visões Úteis csoportnak, ekkor indult rendezői karrierje. Előadásai: José Gomes Ferreira: AsAventuras de João Sem Medo (1995); Dacia Maraini: Casa de Mulheres (1996); Porto Monocromático (1997). Az utóbbi előadás a São João Nemzeti Színházzal (SJNSz) közös produkcióként készült, és egy gyümölcsöző kapcsolat kezdetét jelentette. A SJNSz-ben rendezett előadásai: Mauricio Kagel: Pasde-cinq + 1 (1999); Frank Wedekind: Atavasz ébredése (2004); Georg Büchner: Woyzeck (2005) és Vaszilij Szigarjev: Plasztilin (2006). 1998-2003 között az Auditório Nacional Carlos Alberto művészeti vezetője, 2003-2007 között ugyanezt a funkciót töltötte be a Carlos Alberto Színházban, amely akkor már a SJNSz része volt. 2001-ben többekkel megalapította az Ao Cabo Teatrót, amelynek 2018-ig művészeti igazgatója volt. Ezzel a társulattal számos produkciót állított színpadra, többek között Szophoklész, Aiszkhülosz, Racine, Molière, Csehov, Ibsen, Eugene O'Neill, Tennessee Williams, Friedrich Dürrenmatt, Sarah Kane, Lars Norén, Marius von Mayenburg darabjait. Különösen jelentősek Csehov drámavilágából merített feldolgozásai (Platonov, Sirály és Három nővér, 2008-2011), valamint Shakespeare-rendezései (II. Richárd, Szeget szeggel, Coriolanus és Athéni Timon, 2007-2018). Alkotómunkája során olyan költői alapanyagot keres a klasszikus és a kortárs repertoárban, amelyek alátámasztják a színházról alkotott sajátos felfogását: a színház egy olyan gépezet, amely feltárja és újraírja a jelent. 2019 februárja óta a SJNSz művészeti igazgatója.