A. P. Csehov: Színmű cím nélkül / Platonov (1997)

Időtartam: 3h 
Orosz nyelvű előadás román és angol felirattal.
Az előadás 24 órán keresztül érhető el.
18 éven felülieknek ajánlott!
 
Anna Vojnyiceva: Tatjana Sesztakova
Szergej Vojnyicev, a mostohafia: Oleg Dimitrijev
Szofja, a felesége: Irina Ticsinina
Mihail Platonov: Szergej Kurisev
Szása, a felesége: Maria Nikiforova
Marja Grekova: Jelena Kalinyina
Porfirij Glagoljev: Igor Ivanov
Kirill Glagoljev, a fia: Oleg Gayanov
Abram Vengerovics: Szergej Kozirev
Tyimofej Bugrov: Alekszander Zavjalov
Oszip: Igor Csernevics
Mogyeszt: Alekszej Devocsenko
Vojnyicev szolgálói: Vlagyimir Szeleznyev, Vlagyimir Zahariev, Oleg Razancev,  Danil Lavrenov, Vitalij Picsik, Viktor Vasziljev, Konsztantyin Belodubrovszkij, Viktor Gorodkov

Színpadra alkalmazta és rendezte: LEV DOGYIN
Díszlet: Alexey Porai-Koshits

Bemutatták 1997 július 4-én Weimarban, Németországban.
A televíziós felvételt a Culture orosz állami tévécsatorna készítette.
 

„Az Előadás cím nélkül az életet tükrözi. Az élet is egy cím nélküli előadás, ha úgy tetszik. Főleg az élet ma. Valamikor majd meghatározzák és felcímkézik, de pillanatnyilag »cím nélküli«. Élet. A halálig, ami, ahogy azt Csehov megírta, egy olyan esemény, ami semmit sem határoz meg és semmit sem változtat meg. Még hősünk halála sem képes semmit megváltoztatni. Főleg, hogy, amint megtudjuk, nincs is hős. Nincs erő, csak »gyengeség, gyengeség és még több gyengeség«. »Fáj az egész Platonov«, és fájunk mi is, kivéve azokat, akik nem éreznek fájdalmat. Legalábbis egyelőre. Ez azt jelenti, hogy ez az ő idejük. De a történet nem azokról az emberekről szól, bár ők írják ma a történelmet, azok az emberek, akik megvesztegetik és egymásnak ugrasztják, zsarolják és kivásárolják az embereket. Ők játszanak. Ők a színészek. Legalábbis úgy látják – egyelőre. De a mi történetünk, ismétlem, nem róluk szól, hanem másokról, akik még jobban szenvednek a platonovi léttől, vagyis a vágytól, reménytől, a komikus, olcsó és jó hírnevét vesztett eszmény utolsó, hiábavaló keresésétől. »Platonov. Az életem.« A színdarab befejezetlen. Csehov vagy párbeszédalapú regényt írt, vagy a korszakáról nyert benyomásait jegyezte le, és nem tudott megállni. Mert a benyomások nem akartak szűnni, és sosem lehetett őket rendszerezni. Van még egy színdarab a vázlatok között, és ezekből a vázlatokból kölcsönzünk. Továbbá úgy játsszuk és halljuk ezt a mi cím nélküli darabunkat, mint a modern zenét, ami a szemünk előtt zajló életről szól, arról az életről, amiben mindannyian szenvedünk. Ennek a betegségnek nincs neve. Nem tudhatjuk, mi lesz belőle és hogyan ér majd véget. Csak annyit tudunk bizonyossággal mondani, hogy nagyon akarunk élni.”

Lev Dogyin, 1997, Szentpétervár

Lev Dogyin

Az 1944-ben, Novokuznyeckben (Szibéria) született. Előbb Konsztantyin Sztanyiszlavszkij, majd Vsevolod Mejerhold volt diákjai alatt tanult, a leningrádi Színházművészeti Főiskolán végzett 1969-ben. Számos színházban volt vendégrendező, és korán nemzedékének ígéretes tehetségévé vált. 1975-től a leningrádi Kis Színházban dolgozott (Maly Drama Theatre – Theatre of Europe). 1983-ban lett az intézet művészeti igazgatója. Világhírre hivatott előadásokat rendezett: Fivérek és nővérek, Gaudeamus, Klausztrofóbia, Csevengur, Ványa bácsi, Ördögök, Platonov, Lear király, Élet és sors, stb. – és számos szakmai díjat nyert: Arany Maszk-díj, Lawrence Olivier-díj, Európa Színházi Díj, az Orosz Állami Díj, és sok más díjat is.

Fesztiválok, turnék, díjak:
A legjobb előadásért járó orosz állami színházi Arany Maszk díj (1998).
Turnéállomások: Milánói Kis Színház (Olaszország), a Barbican (Egyesült Királyság), a Katona József Színház (Budapest), Bobigny MC 93 (Franciaország), Palermo (Olaszország).