Antonio: Viola Gábor / Bogdán Zsolt Bassanio: Bodolai Balázs Gratiano: Szűcs Ervin Salarino: Farkas Loránd Solanio: Balla Szabolcs Lorenzo: Árus Péter Shylock: Bogdán Zsolt / Viola Gábor Jessica: Imre Éva Portia / Baltazár, jogász: Györgyjakab Enikő / Vindis Andrea Nerissa / Baltazár titkára: Albert Csilla Stephano: Fogarasi Alpár Lancelot Gobbo: Marosán Csaba Öreg Gobbo: Orbán Attila Tubal: Laczkó Vass Róbert Marokkó hercege: Váta Loránd Aragonia hercege: Sinkó Ferenc / Paco Alfonsín Marokkó hercegének testőrei: Kántor Melinda, Vindis Andrea / Györgyjakab Enikő A herceg: Dimény Áron További szerepekben: Kántor Melinda, Platz János
Rendező: TOMPA GÁBOR Díszlet- és jelmeztervező: Dragoș Buhagiar Dramaturg: Visky András Rendezőasszisztens: Botond Nagy, Veres Emőke Videó: Rancz András Fényterv: Erőss László A jelmeztervező asszisztense: Bocskai Gyopár Élőzene: Farkas Loránd, Balla Szabolcs, Szűcs Ervin Színpadi mozgás: Györgyjakab Enikő, Paco Alfonsín Beszédtechnika: Papp Márta Előadásvezető: Veres Emőke, Zongor Réka
Az előadás egy modern technológiájú, hideg világban játszódik, ahol kontrasztként óriási szenvedélyek vannak. Szenvedélyek, melyek elsősorban a nárcizmus, önzés és egoizmus felé mutatnak. Ugyanakkor a szereplők különböző értelemben foglyai is valaminek.
Itt senki nem választja azt, hogy mindenről lemond, és nem érdekli a pénz. Mindenki az érdekei szerint cselekszik, egy bonyolult érdekhálózat és szövetség működtet mindent. Természetesen minden szereplőben vannak erős, tiszta érzelmek, van szex, szerelem, erotika. De a szereplők nem eszerint választanak. Csak pillanatnyilag gondolják úgy, hogy ez fontosabb. Az önzés és önös érdekek szólnak bele mindenbe. Ebből rettenetesen kegyetlen színházat lehet létrehozni. Amiben persze vannak vígjátéki elemek, komikus szituációk, de alapjáraton egy kegyetlen és mohó hajsza az „öröklétért”, túlélésért vagy a boldogságért.
Tompa Gábor
A velencei kalmár olyan vígjáték, amely Uzsora és Barátság, Bosszú és Megbocsátás, Diszharmónia és Harmónia derűsen feloldódó küzdelméről szól. (...) Tündérjáték, sötét komédia, morális példázat vagy commedia dell’arte? Öntudatlanul gyűlt fel Shakespeare-ben a nyersanyag, csak a jelenetszövő színpadi mester tudatos. De a mesterség tudója egyben költő, s az átvarázsolt nyersanyag még akkoris az élet teljességét tükrözi, amikor nem kívánja, hogy túl komolyan vegyük.
Cs. Szabó László: Velencei uzsora, belmonti muzsika, in. Shakespeare. Esszék.
Jegyvásárlás
