George Banu: Obiecte rănite [Sebzett tárgyak]

Mindig is szerettem és tiszteltem a régi tárgyakat, a sérült, a folyóként hömpölygő idő és az egymást végtelenségig követő emberi események jegyébe oltott tárgyakat. Magam sem tartom másnak, csak egy dolognak, ami letöltötte szolgálatát, ami sokat utazott, és amit a hosszas használat elkoptatott és elfárasztott – írta a híres Henry Miller.

George Banu ugyanebben a szellemben gyűjti egybe a lakásából összeszedett sérült tárgyakat, amelyek az idő múlásáról tanúskodnak, és amelyek teljes sérülékenységükben mutatják meg magukat. Elénk tárják elszenvedett baleseteik nyomait, arra késztetve bennünket, hogy ugyanazzal a gyengédséggel tekintsünk rájuk, amellyel az ártalmatlan lényekhez közelítünk. Megrepedt szobrok, megkopott festmények, szétcincált művek...

Még nem pusztultak el, nem is javították fel őket, de még életben vannak.

A sérült tárgyak személyes párbeszédet kezdeményeznek azzal, aki szereti őket, aki nézi őket. Legyünk mindig ott számukra, mivel ők társaink, akik segítségünket kérik, és tükörként mutatnak rá saját sérüléseinkre. Sebzett tárgyak, sebzett lelkek.