ETERNAL YORICK – LIFE BOOK ANTAL CSABA

Antal Csaba avagy Színházba vetett bizalom 
 

A színház darabokra hullott, ezzel kell szembesülnie a rendezés kezdete óta. Két egymással szemben álló tábor létezik, melyeket radikalizmusuk határoz meg; ezek befolyásolják az európai színház sorsát. A bizonytalanokat, a langyosokat „kiokádják”, ahogy ezt az Apokalipszis is állítja. Jerzy Grotowski szerette és hangoztatta azt a bibliai állítást, ami az elszánt vetélytársakat szembeállította a megalkuvókkal, akik mindent lekerekítenek, elsimítják az ellentéteket és elköteleződés nélkül kompromisszumokat kötnek.
 

Melyek ezek a táborok?
 

Egyfelől olyan színházi emberek, akik jobbítani szeretnék a színház helyzetét és arra törekszenek, hogy rátaláljanak a valódi lényegre. Ennek a társaságnak az élén Gordon Graig található, akihez csatlakoznak az „üres tér” hívei, Copeau-tól Brookig, hogy Grotowskival és a „szegény színházzal” eljussanak a legszélsőbb határig. Mindannyian készek megmenteni a színházat, hogy elérjék a színész és a közönség közötti egyértelmű kapcsolatot.
 

Másfelől vannak azok a művészek, akik fenntartás és gyanakvás nélkül, egy közösségi álom nevében a színház valamennyi erőforrását mozgósítják. Olyan színházat csinálnak, amely mentes a legcsekélyebb kételkedéstől, művészetük gyakorlásának szentelik magukat. Legkíválóbb képviselőjük Meyerhold vagy Reinhardt, bármennyire is különbőzőek a felszínen, vagy később Wilson és Mnouchkine.
 

Antal Csaba kétségkívül ebbe a második családba tartozik. Ez a szellemiség hajtja át. Ezt vállalja fel és ennek kiteljesedéséért dolgozik. Díszleteinek és jelmezeinek sokszínűsége bizonyítja a színházba vetett bizalmat. Mindenféle óvatosságtól mentes bizalom ez, ami lehetővé teszi, hogy a maga teljességében kibontsa színházi kifejezésmódját, megmutassa a szépség forrásait, vagy kifejezze tragikus felindultságát. Nincs kiemelés, nincs túlzás, nem esik ebbe a hibába. Nála minden a színpad „belakásának” öröméről és élvezetéről szól. Bűntudat és ágálás nélkül. Antal Csaba a megegyezés híve, munkamódszere a határozott és konkrét „igenlés”. Ha szöveget olvas és értelmez, azt mindig a színpaddal kialakítandó pozitív kapcsolat jegyében teszi.

Antal Csaba a művészszínház képviselője, de nem egy olyan magába forduló színházé, amely a kifinomultság foglya. Ez felemésztené az energiáit. Művészete a színház konkrét anyagában, forrásában rejlik, ezt kutatja és használja fel elkötelezettséggel és szenvedéllyel. Nem kételkedik a színházban, mert számára a színház és a vele folytatott párbeszéd az elsődleges.
 

Antal Csaba díszlettervezői munkásságának sokfélesége magával ragad, de ez a sokféleség nem jelent semlegességet, identitás nélküliséget. Művészete a megoldások gazdagságában és a jelentős szövegekkel vagy híres operákkal tett nagy utazásokban mutatkozik meg. Ő olyan színházi ember, akitől idegen a legcsekélyebb sértegetés. Nem támadja a színházat, hanem felvállalja.

Antal Csaba a színház erejében hívő művészek családjához tartozik, azok közé, akik hisznek a színház világteremtő képességében. Ez a kiállítás pedig minden kétséget kizáróan ezt erősíti meg.

Georges Banu

*
Antal Csaba építészmérnöki diplomája után Prágában Joseph Svobodánál tanult szcenográfiát, majd a párizsi Université de la Sorbonne-n folytatta tanulmányait.

Pályafutása során dolgozott a Katona József Színházban és a Vígszinházban Budapesten, a Comédie Française-ban, Théâtre de l'Odéon-ban Párizsban, a strasbourgi Théâtre Nationale-ban, a milánói Piccolo Teatronál, a Teatro Argentina-nál Rómában, Berlin Volsbühne, az Emilia Romagna Teatro Fondazione-ban, a barcelonai Fundació Teatre Lliure, Epidaurosz-ban. Valamint operákat tervezett a következő házakban: Opernhaus Zürich, az Oper Bonn, a Oper Wiesbaden, a Baadisches Staatstheater de Karlsruhe, a, a Staatsoper Berlin, az Prinzregenten Theater München, Teatro Massimo Palermo, Oper Leipzig, Bayreuth Markgräflisches Opernhaus.

Számos díjat és kitüntetést is kapott: munkáit kiállították a Prágai Quadriennálén és az Újvidéki Triennálén, Szerbiában, az Avignoni Fesztiválon, a Műcsarnokban és a párizsi Petit Palais-ban. Alapító tagja a Giorgio Strehler által 1989-ben megalapított Union des Théâtres de l’Europe-nak.

Tanított a budapesti SZFE-én, Giessenben Institut für Angewandte Theaterwissenschaft-ban, a strasbourgi Théatre Nationale-ban, a salzburgi Mozarteum-ban, a milánói Accademia di Brera-ban, a boston/cambridge-i Harward Egyetemen, az IUAV-ban Velencében, a lyoni ENSATT-ban, a moszkvai Mali Színházban, a párizsi Konzervatóriumban és a müncheni Theaterakademie-n.