Camil Petrescu: Interviuri [Interjúk], Federico García Lorca: Teatru [Színház]

Szerk. Florica Ichim – Alexandru Bulcan

Camil Petrescu Kulturális Alapítvány – Teatrul Azi folyóirat, 2022

Federico García Lorca: Teatru [Színház]

Antológia, szerk. Ioana Anghel

Camil Petrescu Kulturális Alapítvány – Teatrul Azi folyóirat, 2022

A Camil Petrescu Kulturális Egyesület és a Teatrul Azi folyóirat könyvbemutatója
CAMIL PETRESCU - INTERJÚK, Florica Ichim és Alexandru Buican gondozásában.

A kötet interjúkat tartalmaz, amelyeket neves újságírók vagy jövendőbeli írók (Eugen Jebeleanu, Felix Aderca stb.), esetleg a Camil Petrescu által pártolt fiatalok készítettek több mint két évtized leforgása alatt, kultúránk néhány évtizedének áttekintéseként, nevezetes eseményekkel, konfliktusokkal, beteljesülésekkel és látványos bukásokkal. Egyes interjúknak sikerül tartalmas vallomásokra bírnia Camil Petrescut, mások csak felbosszantják – mindenesetre az egész végül értékes dokumentumanyaggá és Camil Petrescu korának magával ragadó lenyomatává áll össze. A jegyzetek szerzői Florica Ichim és Alexandru Buican.
 

Federico García Lorca - SZÍNHÁZ
Antológia Ioana Anghel szerkesztésében.

A kötet négy drámát tartalmaz: Vérnász (1933), Yerma (1934) és Bernarda Alba háza (1936), ezek alkotják a paraszti trilógiát, és A közönség (1930).

Egy menyasszony megszökik a menyegzőjéről, egy fiatal nőnek nem sikerül teherbe esnie, és egy özvegy, aki öt lányának szigorú gyászt ír elő. Ezekben a paraszti drámákban szereplő nők holdvilágnál keresik boldogulásukat a házasság, az anyaság és az özvegység sivár pusztaságában, ám csupán erőszakot, magányt, hallgatást és halált találnak. A Paraszti trilógia a spanyol irodalom legfontosabb művei közé tartozik.

Az 1930-ban megírt, ám csak 56 évvel később bemutatott színdarab, A közönség a XX. század egyik legfontosabb műveként vonult be az irodalomtörténetbe. A közönség a színházról és a vágyról szól egy maszkjáték keretébe foglalva, amelyben a képzelet és a valóság egymásra tevődnek, amelyben az identitások folyamatos átalakulásban vannak az autentikusság, az őszinteség és a szabadság folyamatos keresésében.
Federico García Lorca életműve és léte még életében, de főleg halála után egyszerre vált szimbólummá és legendává. A tény, hogy testét sosem találták meg, mivel kivégzése után tömegsírba temették, rendkívül erős szimbólum erejével hat Spanyolországban. És, ezt kivetítve, Európa minden sarkában, ahol a XX. század háborúi és forradalmai öldöklést és tömegsírokat hagytak maguk után. Több mint 85 évvel kivégzése után azok a frontvonalak, amelyeken Federico García Lorca harcolt rövid élete során, még mindig nyitottak.