Az avantgárd irányzatok, így a szürrealizmus is határozottan elvetik a hagyományos műfajokat. Elvben a színházat is elutasítják, mert számukra az nem más, mint a polgári társadalom igényeit kielégítő kereskedelmi vállalkozás. Attól azonban nem zárkóznak el, hogy néha a színházi kifejezés eszközével éljenek. Az viszont, hogy valakit huzamosabb ideig és komolyabban is érdekeljen a színház, elfogadhatatlan számukra.
Nos, monsieur Roger Vitrac is a szürrealisták jeles tagja volt, míg el nem kezdett színdarabokat írni, sőt színházat nem alapított Antonin Artaud-val és Robert Aronnal. A huszadik század első felének egyik legforradalmibb színházát, az 1926-1930 között működő Théâtre Alfred Jarryt hozták létre, s emiatt a szürrealisták Vitracot kizárták csoportjukból.
Kizárás és kiátkozás ellenére tagadhatatlan, hogy az 1928. december 24-én a Comédie des Champs-Elysées-ben bemutatott Vitrac darab, a Viktor, avagy a gyermekuralom nem szürrealista dráma, vagy legalábbis nem hatják át erősen a szürrealizmus stílusjegyei.
Ha végignézzük a dráma szereplőlistáját, úgy tűnhet, hogy a korabeli párizsi színházakat tucatjával elárasztó bulvárdarabbal van dolgunk. Aztán amikor kiderül, hogy a kilencedik születésnapját ünneplő címszereplő, Viktor száznyolcvanegy centiméter magas, sejteni kezdjük, hogy itt nem feltétlenül a polgári élet szeletének realisztikus ábrázolásával, imitációjával állunk szemben. Már az első jelenet provokációk sorozata, ahogyan a kilencéves Viktor manipulálja a cselédlányt összetörve egy értékes Sèvres-i vázát, és azzal gyanúsítva a cselédet, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt munkáltatóinak. Pillanatok alatt romba dől a polgári világ és értékek illúziója, s ennek a felfordult világnak a képét erősíti meg a szobalány és a gyermek replikaváltása is:
LILI: Viktor megőrült. Egy gyerek nem viselkedik így.
VIKTOR: Nincs itt semmiféle gyerek! Sosem is volt!
Egy olyan feldúlt és értékvesztett világgal szembesülünk, ahol a felnőttek hosszú passzusokat idéznek a Larousse Enciklopédiából, egyszerre beszélnek, és úgy viselkednek, akár a gyerekek. Nem csodálkozunk, ha Viktor a vacsorára érkezett Louségur tábornokon „pacigol", hogy a szülők a gyermekek előtt élik ki túlfűtött szexuális vágyaikat, és csalják meg egymást, hogy a véletlenül odatévedt szellentő hölgy, Ida Mortemart vált ki Viktorból valódi érzelmeket, s hogy távozása után mindenki megzavarodik, az emberi viselkedés előreláthatatlan, a nyelv működése pedig ellentmond a józan ész szabályainak.
Mindez azt sugallja, ami a szürrealista mozgalom védjegye, hogy az élet valójában álom, hallucináció, hipnózis.
Silviu Purcărete 1950-ben született Bukarestben, és ugyanitt szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Dolgozott Piatra Neamţ-on, Konstancán, Bukarestben, 1988 óta pedig a craiovai Nemzeti Színházban. 2007-ben a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színházban színre vitte Goethe Faustját, amellyel 2009-ben nagy sikert aratott az Edinburgh-i Fesztiválon.
Anglia, Ausztria, Franciaország, Norvégia, Portugália, Magyarország különböző színházaiban rendezett, valamint Bonn, Cardiff, Bécs és Essen operházaiban. 1996-ban vezetője lett Limoges-i Színházi Központnak, ahol számos előadást rendezett, és színházi akadémiát alapított fiatal színészek számára. Megkapta a Románia Csillaga érdemrendet, Franciaországban pedig a Művészeti és Irodalmi Rend Lovagi fokozatával tüntették ki. Munkásságát számos díjjal ismerték el: a Kritikusok díja és a Hamanda Alapítvány különdíja (Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál, 1991), a Legjobb Külföldi Előadás díja (Montréal, 1993), a Peter Brook Golden Globe Díj a legjobb színházi rendezésért (1995), a Kritikusok díja (Dublini Színházi Fesztivál, 1996), a Zsűri különdíja (Gdanski Shakespeare Fesztivál, 2006), az UNITER legjobb rendezés díja (1993, 2005), valamint az az UNITER Különdíja (1997, majd 2010-ben közösen a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház társulatával, amellyel a Faustot létrehozta).
Turnék:
Eurothalia Európai Színházfesztivál, Temesvár (2014)
Országos Színházi Fesztivál (FNT), Bukarest (2014)
Budapest (2014)
Díjak:
Az előadás elnyerte a 2013-as év Legjobb előadásának járó UNITER (Román Színházi Szövetség) díjat.