Ki innen − ezt a címet adta
Visky András új kötetének, melyben hét, a szerző által színházi kísérletnek nevezett darabot olvashatunk. A címadás kapcsán jönnek szóba a szerző más darabjai is, például a
Megöltem az anyámat és a
Pornó, melyek olyan elvárásokat ébreszthetnek az olvasóban vagy nézőben, melyeket aztán rendre megdöntenek a szövegek. Az agresszív címek és a nézők vonakodása kapcsán teszi fel a kérdést Visky, hogy két világháborúval mögöttünk, mióta lett ilyen felháborítóan finnyás a világ?
Szóba kerülnek a szövegkorpuszok létrehozásának főbb szempontjai: a színházi üzemszerűség felszámolása, a szerző eltűnése a színpadi folyamatból, szerinte ezek inspiratívak tudnak lenni az előadás számára.
Láng Zsolt drámaíró szerint Visky szövegeiben felfelé nyitott a párbeszéd, vagyis állandóan párbeszédben van az Úrral, ez teszi lehetővé, hogy ő is párbeszédben maradjon a Visky-szövegekkel vagyis, hogy ne értsen velük mindig egyet. Azt is megtudjuk, hogy a világról „billegetőzve” kell írni, úgy, ahogy a kacsa megy, mert a világ ilyen billegetőző.
A J.U.S.T Toys Production két Amerikában élő és dolgozó fiatal színésznő közös projektje, akik, miután kivándoroltak Romániából, Magyarországról, gondoltak egy nagyot és létrehoztak egy kelet-európai és amerikai alkotók számára nyitott produkciós céget Los Angelesben.
Skovrán Tünde és
Ubrankovics Júlia elmesélik, hogyan lehet egy független produkciót egyéni adományokból létrehozni, hogy ők egyszerre az előadás színészei, producerei, marketingesei, díszletépítői. Inspirációnak szánják saját történeteiket, tapasztalataikat ezen a téren, még abban az esetben is, ha tökéletesen különböző a független szféra helyzete, és működése Amerikában és Romániában, vagy Magyarországon.
Andriy Zholdak Élektra-előadásáról a legegyszerűbb, amit el lehet mondani az, hogy nagyon megosztó. A nézők tömegesen hagyják el a színházat előadás alatt és szünetben. Zholdak színházi nyelve már túl idegen, túl összeférhetetlen, vagy túl öncélú. Ismétlődő-visszatérő gyorsított és lassított mozgásmotívumok, üvöltő zene, agresszió, erőszak, indokolatlan hosszúság, dramaturgiai inkoherenciák − ilyenekre lehet panaszkodni. Kellemetlen színház, ami úgy tűnik, semmilyen nézői igénynek nem akar megfelelni. A rendezők maguknak és néhány barátjuknak csinálnak színházat − mondja a rendező, amikor a beszélgetésen a közönségről kérdezik. Az itt látott Élektra-történetet Zholdak Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiáiból gyúrta össze és saját történeteivel egészítette ki. Fő motívumai a gyilkosság, a bosszú, az erőszak, az agresszió, melyet gyermek és szülő újra meg újra elkövet egymás ellen – mindezek lassan érlelődnek, majd lesújtanak a Macedón Nemzeti Színház előadásában.
Élektra belső harcai testi harcokká válnak: ajaktépéssé, kiforduló szemekké, a mellkas állandó szapulásává. Ilyen állapotok közé a rendező bicegő Jézust, utolsó vacsorát, Jézus-gyilkosságot, keresztről való leszállás szálat is belesűrít. Valóban nehéz ezzel mit kezdeni.
Innen megyünk a
Loose Neckties Society koncertjére, a színészzenekarként ismert banda nagyon jó bulit csinált, de éjfélkor sajnos abba kellett hagyniuk. A csendesebb bulit otthon, vagy a Tranzit Ház büféjében lehetett folytatni.
Gál Boglárka
