november 27. 15.30 - Stúdió
Tudósként megtanultam megmérni a legtöbb dolgot. Mindent megszámozni. Azonban a KÁVÉN A HABRAJZOT nem a koffein mennyisége határozza meg, a KÁRHOZAT dacol a racionális számokkal, az ALKONYnak kevés köze van a hullámhosszhoz, a BÜNTETHETETLEN KÉPZELET JÁTÉKA A BŰNNEL nem a törvényről szól, sem a büntetésről, és nem is az erkölcsről. Nem tudom őket rögzíteni. Nem illeszkednek a véges dimenziójú, mérhető, kiszámítható karteziánus univerzumba, amelynek életem nagyobb felében része voltam. A világegyetem apró helye, ahol rendszerint a legkellemesebben éreztem magam.
Részegh Botond festményei finom dimenziókat törnek fel. Olyanokat, amelyeket az ember vagy azonnal észrevesz, vagy amelyek mellett háborítatlanul továbbmegy. Abban segítenek, hogy lehajoljunk és csodáljuk a kifordított világot. Lehetetlen rögzíteni őket, túl sok bennük a misztikum ahhoz, hogy számokkal meghatározhatók legyenek, pénzzel pedig még kevésbé.
Ezért van rájuk szükségünk.
Barabási-Albert László
