Heinrich Faust: Igor Samobor Mefisztó: Branko Šturbej Mefisztóné: Maša Derganc Margaréta: Polona Juh Bálint: Branko Jordan Főkamarás: Uroš Fürst Kamara: Robert Korošec, Filip Samobor, Žan Perko, Matic Lukšič
Rendező: TOMAŽ PANDUR
Dramaturgia és adaptáció: Livija Pandur Fordították: Božo Vodušek, Erika Vouk Díszlettervező: Sven Jonke (Numen) Jelmeztervező: Felype de Lima Videó: Dorijan Kolundžija Zeneszerzők: Boris Benko, Primož Hladnik Nyelvi tanácsadó: Tatjana Stanič Fényterv: Tomaž Pandur Hangterv: Srečko Bajda Smink: Julija Gongina Rendezőasszisztens: Jaša Koceli A díszlettervező asszisztense: Iztok Vadnjal A jelmeztervező asszisztense: Andrej Vrhovnik Rendezőasszisztens: Jan Krmelj (e.h.)
A Faust-adaptáció a ljubljanai Szlovén Nemzeti Drámai Színház és a 63. Ljubljanai Fesztivál közreműködésében valósult meg, és sajnálatos módon az utolsó előadása Tomaž Pandur nagyszerű életművének. A világszerte ismert rendező gazdag pályája során harmadszor fogott neki az egyik legemblematikusabb európai mítosznak: Goethe Faustjának. Bár Faust történetének alapja a középkori legenda, amelyben a hős eladja a lelkét az ördögnek, valójában a modern ember elidegenedéséről szól, arról az igényről, hogy az univerzum tágabb összefüggéseiben megértse önmagát és az őt körülvevő világot. Pandur a Faust-legendát korunk intellektuális és érzelmi atmoszférájába helyezte, miközben megteremtette saját poézisét és igazságát. A mindent átfogó gonosz elleni harcban Faust feltárja előttünk végtelen sóvárgását az elérhetetlen után: család, szerelem, ifjúság, szépség. A mágia birodalmába lépve, a kozmikus szférában Faust képes lesz a kiteljesedésre, megtapasztalja a szerelmet és a hatalmat, ám a Mefisztóval – vagy önmagával – kötött vérszerződés visszakényszeríti őt a magányba és a múlandó életbe.
Egy embert követünk nyomon, ég és föld között, aki megpróbálja megtalálni az igazságot és létezésének értelmét. És pontosan ez a színház célja – az emberi lét legsorsdöntőbb ügyeiről beszélni, ezekre rákérdezni. Goethe ki merte jelenteni, hogy a jó és a rossz küzdelme az emberiség hajtómotorja, és a jövőbe vetett tántoríthatatlan hitet biztosítja. Tomaž Pandur