A csütörtök délelőtti beszélgetés a
Lux Boreal táncegyüttes történetének felelevenítésével kezdődött, majd rátértek az előző esti előadásra. Szó esett a kolozsvári (és általában véve) a közönség reakcióiról. Henry Torres elmondta, hogy a helyzet többé-kevésbé mindenhol ugyanaz: a
Lamb kihívás a közönség számára, de minden előadás kihívás a táncosok számára is – kényelmetlen, felkavaró rítusról van szó.
A stúdióban itthoni előadást lehetett látni ezen a napon, délután öttől és este kilenctől Nona Ciobanu
Aki elzárja az éjszakát című produkcióját játszotta a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. Este héttől a horvátországi olasz társulat, a
HNK Zajc Rijeka ‒ Dramma Italiano mutatta be a nagyteremben a
Kafka Project: Frontiere / Granice / Meje / Grens / Borders című előadást. A produkció lényegében arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk a valós vagy képzeletbeli határok jelentéséről, a személy és az államiság, az egyén és a jog, valamint a kormányzat és a közember kapcsolatáról. Az előadás után a színház büféjében
Visky András faggatta az egyetlen Olaszországon kívüli olasz társulat tagjait. Szó volt az előadásról (például
Pina Bausch megidézéséről) és a
Dramma Italiano sajátságos kisebbségi helyzetéről is.
A kolozsvári
StereoTrombone zenekar zárta a napot a TIFF-ház pincéjében, house, trip-hop, experimental, deep és nu jazz voltak a csütörtöki napot levezető zenei koktél hozzávalói.